A szülőkkel való konfliktus felnőttkorban is beárnyékolhatja a kapcsolatot

Habár társadalmi elvárás, hogy a szülőket szeretni és tisztelni kell, ez gyakran összeütközésbe kerülhet az önérzettel. Nehéz valakit úgy szeretni és tisztelni, ha közben úgy érezzük, fel kell adnunk önmagunkat.

Sok oka lehet a konfliktusnak vagy a sértett viszonynak a szülővel: Ő sem tisztel engem, én miért tegyem? Mindenbe beleszól! Folyton irányítani akar! Semmi sem jó neki, amit csinálok! Csak kritizálni tud! Nem érti meg, hogy nekem is van egy életem! Csak magával van elfoglalva! Úgy érzem, hogy nem is szeret...

Bármi is legyen a problémák forrása, érdemes kezelni a helyzetet. Felnőtt korban ugyanúgy hatással van az ember lelki világára a szülőkkel való kapcsolat minősége, még akkor is, ha azt mondjuk magunknak, hogy már megtanultunk ezzel együttélni. A gyerekkori kapcsolati problémák a szülőkkel nem feltétlenül oldódnak fel felnőttkorra, csak átalakulnak. Így vívódnak tovább a jelen napjaiig.

A feszültségek, kommunikációs problémák és a szeretethiány érzete is tünetei lehetnek a régóta ki nem mondott gondolatoknak. A legtöbb esetben azonban lehetséges rendezni és javítani a viszonyt a szülőkkel. Meglepő lehet, de még akkor sincs minden veszve, ha jelenleg nem tartják a kapcsolatot.

A harmonikusabb családi élet mindenkire jó hatást gyakorol, és olyan gyerekkori sebeket gyógyíthat be, melyek korábban tudatalatt nem engedték, hogy felnőttként kiálljunk magunkért.