Önbizalom? Persze, mindenkinek van...

De vajon akkor is így gondolod, amikor szorult helyzetbe kerülsz?

Mi történne akkor, ha úgy élnéd az életedet, ahogyan szeretnéd? Mi lenne, ha követnéd az álmaidat és céljaid megvalósításának útjára lépnél? Vajon mindenki támogatna, mindenkinek tetszene?

Ilyenkor megjelenik az emberben a félelem, hogy mit veszíthet azzal, ha kimondja, amit gondol, ha kiáll magáért.

Nem szeretne konfliktust a családdal. Nem szeretné elveszíteni az állását. Nem szeretné, ha a párja elhagyná. Nem szeretne összeütközésbe kerülni a barátokkal.

Természetes, hogy békét és harmóniát szeretnénk a környezetünkben, és semmiképp nem szeretnénk veszíteni. De milyen áron? Azon az áron, hogy hallgatunk, hogy nem szólunk, hogy mást szeretnénk, hogy feláldozzuk magunkat másokért, hogy tűrünk és türelmesek vagyunk, hogy lemondunk a vágyainkról, hogy elfogadjuk a "sorsunkat", hogy beletörődünk a megváltoztathatatlanba... Nem.

Mikor jössz te a sorban? Mikor leszel fontos saját magadnak? Mikor állsz a saját pártodra? Mikor veszed a kezedbe a saját életed fölött az irányítást?

Nincs olyan, hogy az élet magától jobbra fordul. Ezért hiába várunk, nem jön a felmentősereg. A saját problémáinkat magunknak kell megoldanunk, és ebben segítséget kaphatunk.

Senki sem szeret minden nap azzal a tükörképpel találkozni, aki nem áll ki mellette, nem az ő érdekeit képviseli, nap mint nap cserben hagyja és nem hisz benne...

Higgy magadban, és abban, hogy mindent jóra tudsz fordítani! Meg tudod teremteni azt az életet, amire vágysz, és csak a láncaidat veszítheted.