"Az exem nem hajlandó együttműködni, pedig én mindent megtettem."

Időnként puskaporos lehet a hangulat a válás után, vagy épp hogy hidegháborús. Az ex a gyerekkel kapcsolatos dolgokat használja fel arra, hogy a másik felet bosszantsa, és a problémák soha nem érnek véget. Vagy a másik véglet az, amikor a különélő szülő nem igyekszik azon, hogy kapcsolatot tartson fenn. Minden esetben a gyermek a legnagyobb áldozat.

Az elmérgesedett, konfliktusos viszony első pillantásra akár feloldhatatlannak is tűnhet, főleg ha régóta fennáll, és minden eddigi próbálkozás a helyzet rendezésére kudarcba fulladt. Felmerülhet a jogos elvárás is, hogy a "problémás" szülőnek kéne tanácsadásra járnia, vagy legalábbis részt vennie, hiszen miatta nincs béke. Ám lássuk be, ha ő felismerné, hogy változtatnia kéne a hozzáállásán, akkor a konfliktus már megoldódott volna.

A kiinduló helyzet tehát az, hogy annak a szülőnek kell a kezébe vennie az irányítást a megromlott kapcsolat felett, aki hajlandó ezért tenni valamit. Ő vesz részt a tanácsadáson, ezáltal ő lesz az, aki irányító szerepbe kerül. A másik felet nem lehet erővel rábírni arra, hogy terápiára járjon. Azonban vannak olyan eszközök, melyekkel el lehet érni a másiknál a változást.

Nagyon becsülendő az a szülő, aki gyermeke érdekében képes felvállalni a felelősséget, és lépéseket tenni a helyzet javításáért. Hosszútávon ez a legkifizetődőbb, mert a gyermek bizalma afelé a szülő felé erősödik meg, aki képes békét teremteni és aki megérti az ő lelkét.